Dorog

Dorogra is eljutottam.
Az ottani gyermekkönyvtár fogadott szeretettel.Ugyanolyan szeretettel meséltem és báboztam.
A gyermekek aktív szereplése és elmélyülő figyelme hozzásegített az előadáshoz.Jól sikerült.
Szép helyen van Dorog.
Boldogsággal tölt el,hogy így megismerhetem jobban Magyarországot,bejárhatom meséimmel,
és felsúrolhatom az emberek lelkecskéit székely népmeséimmel.
Itt fel is sorolnám azokat a helyeket ahol báboztam:Komárom,Tatabánya,Héreg,Szentendre,Leányfalú,Verőce,Sződliget,
Göd,Dunakeszi,Kismaros,Márianosztra,Kapolcs,Kiskunhalas,
Lábatlan és Budapest,Budakeszi,Budakalász.
És Vác.
Vácon szeretek fellépni a Waldorf iskolában,(legelőször ott báboztam,egy létrán:)
Szeretek mesélni a kisfiam ovodájába,az Eötvös utcában,ahol nagyon jó közösség van.

Kapolcs 2008

Gyönyörű vidék.Szép emberek,vásárosok,helybéliek,akik kedvesen vendégszeretően fogadtak.
Imádtam ott lenni,ebben a csodálatos,bűvöletes völgyben,és bűvészkedni lábbábos előadásommal:)
Spontánul mentem oda,hogy majd utcabábozok,vagy találok egy olyan udvart ,ahol befogadnak egy bábozás erejéig...
És igen ,ahogy megérkeztünk,megtaláltam azt az udvart,melynek aurája odavonzott,és befogadott.Nagyon jól sikerült.
Aztán visszamentünk következő szombaton is, és akkor is befogadott Kapolcs.
Az utcabábozás is jól sikerült,először gyűjtöttem pár gyermekes családocskát oda körém, és akkor ahogy elkezdtem hangosan mesélni és bábozni ,úgy sereglettek oda többen is,egyre többen...:)
S a kalapocskám sem maradt üres!
Este a Kobuciban élő népzene!Én meg ügyesen felmásztam egy asztaltetejére és báboztam ott is.A felnőtteknek is kell mese!(azért az asztal tetejére,hogy lássák a zoknibábuimat)
Nincs olyan,hogy mese nincs! :))
Mese van,a kocsmában,az udvaron,a csűrben,az utcán,a domboldalon,a fák alatt,a bálban,a táncban,a hóban,a jégen,a réten,szépen,szépen,szépen.
Mesés Kapolcs,viszlát!

:)

Egyszer történt hogy egy ismerősökből álló közönség előtt báboztam ,nagyon izgultam,mindig izgulok...
Éppen javában tarott a mese,amikor az egyik bábum izgalmában leveri a fazeket a földre,nagyot
koppan csörömpől a mázas fazék,én megdermedek,tátott szájjal nézek le ,hogy gurulnak szét a pityókák s még miegymás apróságok a fazékból...Le nem tudtam ugrani a székről mely egy asztalra volt felrakva.A közönség azért aggódott ,hogy én ne pottyanjak le a magaslatról...:)Felsegítik a fazekat,egyedül nem tudott volna vissza mászni...
Na de olyan mesefordulatosan kimásztam a bukfencből:
Hát ez a egér es hogy tud főzni!Bugyuta!Leveri a fazekat es,s a kulimáncot es róla!.....Nagy nevetés!!!S a végén nagy taps!
Ha akartam volna se sikerült volna ilyen jól leverjem azt a szökdöső fazekat:)
Azt hitték a mese része.Azóta bátrabban improvizálok.

Gyerekek és a mese

A gyerekek egy olyan világot képviselnek melyben elengedhetetlen a mese!
Meséljünk nekik és ők is mesélnek nekünk!Olyan csodásan tudnak mesélni és beleélik magukat. Ez már felnőttkorunkban már távolabb kerül ez a tehetség,jó visszakeresni! Visszakeresni magunkban a magot, a kicsi gyermekded lelkünket...Hazatalálunk:)kicsi házikónkban újra tudunk örvendeni,szeretni és varázsolni beszélő medvét- farkast,csengő barackot,mosolygó almát,boldog embert....
Játszodjunk a gyerekekkel,és aztán játszanak egyedül is,aztán ha figyeljük őket már nem is egyedül játszanak,hanem beszélgetnek a játékokkal,és a játékok vissza szólnak hozzájuk!
Visszakacskaringózva a mesére:minden este azzal fekszünk,egy-egy mesével zárjuk a napot és azzal nyítjuk az éji álmot!Nekem két gyermekem van Csinszka és Marci,mesefüggők lettek,az nélkül nem alusznak el.Igaz olykor nagyon fáradt vagyok és én alszok el hamarább,de máskor annyira belevarázsolódom a mesébe, hogy rég alusznak a gyerekek és én még mindig olvasom hangosan a mesét!:)(akkor ők voltak fáradtak)
Az egyik legszebb mondat ami becsukta szemünket az Fodor Sándor Csipikéjéből:Tudjátok gyerekek ,a legszebb mesék fájdalomból születnek!
Szép Álmokat Gyerekek!

Mosoly

Egy másik idősek otthonában érdekes élményben volt részem.
Meghivott volt egy kis csoport is mely táncmutatványukkal léptek fől.Engem teljesen elbűvöltek.Fogyatékos emberkék táncoltak olyan lelkesen,figyelemmel,örömmel!Egyszerű mozdulatokkal ,de szép koreográfiával.A legszebb az volt benne ,hogy egységes volt,együtt voltak,szépek voltak!
De még milyen örömmel nézték az én előadásomat,ők mertek kacagni,de még milyen jóízűen!Itták a mesémet,szomjasan és rajongással befogadták a mesevilágomat!Erős volt az energia köztünk!
Köszönöm a tiszta mosolyukat!:)

Lábatlan

Volt szerencsém Lábatlanon lábbábozni:)

Az idősek otthonába hívtak meg ,még karácsony előtt.Meglepetés voltam az öregecske emberkéknek akik olyan örömmel fogadtak és szépen ünnepeltek ,hogy még a végén alig tudtam eljönni onnan,mert nagyon jól éreztem magamat.Nem is olyan öregek,hanem szépkoruak,bölcsek és még szeretik a mesét,befogadják!A legnagyobb elismerés az amikor odajönnek hozzám a mese után és megköszönik szépen az előadást.Egyik szépkorú nénike külön tudtomra adta,hogy őt alig tudták kicsalni a szobájából az ünnepségre,de most köszöni az Istennek hogy ,mégis lejött megnézni, mert ilyen jóizűet rég kacagott!Sikerült felmelengetni őt magányából.

Nem lábatlankodtam Lábatlanon!Kedves emberek vannak ott!Köszönöm nekik a lelkes fogadtatást!

Hol volt,hó nem volt...

Egy kicsi mégis vót,sőt Erdélyországban jócskán lehulott a hó!Jókat szánkoztunk,csuszinkáztunk,hógomolyagokkal gurigáztunk!Ilyenkor szeretem a telet!
Most csuszinkázzak kissé ide vissza,írjak arról a bábozásról amely olyan természetesen született meg ,mint amikor a magocskából a csíra kibúvik és csirázik egyre kijebb a napsütésre s ő is olyan kiváncsian nézelődik ,mint a közönség mely őreá kiváncsi.
Mert a lábaimmal bábozok és ez különleges,mondják.És csodálkoznak is:)
Székely népmeséket mesélek a lábaimra felhúzott bábuk segítségével.Szeretem a meséket,és szeretem az embereket megnevettetni,a lelküket felsúrolgatni ,megmelengetni,átölelni őket.Szeretem a a gyerekek bámuló arcocskájukat,a felnőttek felhőtlen kacagásukat,a közönséget akivel szoros kapcsolatba kerülök amikor előadok,kialakul egy fonal,egy köldökzsinor amin keresztül folyik a mese,a székely mesebeszéd lelkülete,életvíze...és ami táplál az a gyönyörű anyanyalvünk egyik édesgyermeke a székelynyelv.